Kicsit szomorú vagyok mert egy kölyökkutya férkőzik be a legkönnyebben a szívünkbe, akkor alakul ki a legmélyebb kötelék, ahogy ezt Panka is tette velünk.. Olyan édesen és odaadóan nézett a kis bogár a szemünkbe.
Jó családhoz került ő is, hálisten, megválogattuk. Most kicsit azért hiányzik.
De nekünk már itt van Bogi és Golyó. Majd ők kárpótolnak minket,
hiszen alig várják ők is hogy szerethessenek.
Csak ugye egy kiskutya annyira másképp tud hízelegni ...ezt már a mieink nem csinálják.
Jó volt megint "babázni".
apás-anyás? nofene? :) hajrááááá! :)
VálaszTörlésÓ és van hír a kutyikról? Hogy megszoktak-e már az új helyükön? Találtak barátot a gazdikban?
VálaszTörlés