December 12-én tehát megkaptuk az időpontot. Egy hónapunk van!! Jiháááá! :)))
Először még azt hittük, szólunk majd a szülőknek, meg a két tanúnak, aztán keziccsókolom házasok leszünk.
Erre nem kell menyasszonyi ruha sem , elég egy fehér alkalmi...
Többek között nem akartunk pénzt költeni, mert ugye mindent tettünk félre Mexikóra, és még nem is volt meg az összeg amit terveztünk...Szóval kiadást nem igazán akartunk erre! :O
Ettől a nem túl romantikus megoldástól csak azért nem szomorodtam el, mert a templomi esküvőre már kevés lett volna az idő, így azt mondtuk, hogy majd azt egyszer később megtartjuk, lesz egy nagyobb banzáj, és akkor ott lesz minden csinnadratta, és mindenki meg lesz hívva.
Szaladtunk az angol turiba ruhákat nézni. Mind kicsi volt :(
...ekkora tehén lettem!!? Vagy csak tiniknek csinálnak jó cuccokat???
Megnyugtattam magam, hogy mindkettőben van némi igazság...khmm...
Na közben elkezdtünk tanakodni, hogy ha Somogyból feljönnek a Balázs rokonai, akkor őket nem lehet azért egy kaja nélkül hazaengedni, meg aztán ha Tesómék is itt lesznek, meg azért a Papám, meg Köri... akkor mégiscsak le kell ülni valahová. Először a Halász Pincére gondoltunk, de az foglalt volt arra a napra. Most már tudom, hogy el sem fértünk volna.
Így Nóra javaslatára rákérdeztem a Szolgáló Szeretet Házára.
Nem volt túl drága, azzal együtt, hogy mi akartunk főzni, mert nem akartuk hogy korlátozva legyen, hogy mennyit eszünk és meddig maradunk.
Tetszett hogy van bent üzemi konyha és a tetőtéren kivehető szobák.
Nagyon egyben volt a kis hely.
A főzést egy szuper-szakács haverunk, Tóth Laci -Csacsi- az oroszlányi DaVinci Pizzéria tulajdonosa elvállalta nászajándékként! Még egyszer Örök Hála érte!
A húst megvettük, a többi, gondoltuk, nem lesz nagy kiadás.(..aztán a végén a hús amúgy olcsóbb volt, mint a későbbi többi "kis tétel" :D)
/De Balázs anyukája meg szintén hozott rengeteg rántott húst, töltött csirkét ezt+azt. Szóval nem maradtunk éhesek na.../
Ha már van ekkora hely, akkor azért még pár rokont meg tudunk hívni, és azokat a barátokat legalább, akikkel állandó kapcsolatban vagyunk.
Na itt kezdődött a fejtörés. Ha őt meghívjuk őt miért nem?
És ha a te unokatesóidat, akkor az enyémeket is...stb stb...jajjj!
Nem ragozom, de ez volt a legnehezebb az egészben.
Így is vérzik a szívem egyes emberekért, rokonokért akik lemaradtak. :((((
Számba kellett venni, hogy a teremben táncolunk is, az asztaloknál igy kb. 40-en férünk el.
Megcsináltuk villámgyorsan a meghívókat, de aztán sem küldtük mindenhová, ahová szerettük volna. pfff...
Amatőrök vagyunk! ...ne ránk bízzátok az esküvőtök szervezését! :D
Na ha már lesz vacsi, meg táncolunk utána kicsit, akkor lehetne menyasszonyi ruhám is nem? De Igeeeen! (mindenképp kihangsúlyoznámk hogy ha lett volna erre félretett pénzünk, akkor sem biztos hogy százezerért kölcsönöztem volna ruhát, ami sztem agyrém, és teljesen felesleges, mert megvarratni is olcsóbb!! :))) )
Nekiestem az angol használt-ruha kereskedéseknek Pesten és Fváron, de kevés sikerrel.
Aztán jött az internet. Kb 3 nap után a vaterán bukkantam rá a ruhámra, vicces áron!
Egy szalon árulta ki a dolgait. A fotón már beleszerettem.
Balázsnak is nagyon tetszett, és ami a lényeg: nagyméretű. :D
Azt azért hozzáteszem, hogy Balázs is hosszú-hosszú vaterás keresgélés és sikertelen próbálgatások után, az utolsó héten találta meg az álomöltönyét, aminek a minősége kifogástalan, sőt még a zsebvarrás is benne volt.(1x használták)
Az esküvői mellény azonban nem akart megteremtődni. Csak utolsó csütörtökön talált egy jó méretet Dorogon, ahová aztán még szombat hajnalban Kelemen Gyuri barátunk ment el Piliscsévről, és tette fel egy buszra, hogy időben ideérjen, ők ugyanis sokkal később indultak ide az esküvőre, így a fotókról lemaradt volna a mellény!!!
Az én ruhámnak majdnem az összes megadott mérete passzolt. Kivéve a derekát, de azt aranykezű Nóra bevette, és a ruha tökéletes lett rám. Fátyolt unokatesóméktól, Balázstól és Vikitől kaptam ajándékba.
Ezer puszi nekik!!
Cipőért a kínaiba rohantam be egyik délelőtt. Tipp-topp egyszerű, magassarkú, fehér topánka. :)
Ékszer-szettet is sokáig kerestem a neten, de aztán annak is fele kölcsön lett, másik fele az én régi dolgaim. Pont egy szettnek néztek ki!
Mi kell még? Ja virág! Google képkeresőjébe beírtam a csepp alakú menyasszonyi csokrot, és kiválasztottam kb. 4-et mintának. Semmiképpen nem akartam a gombaformájú méretre szabott verziót!
Legyen természetes és nagyon zöld, fehér kálával vagy liliommal. Na mivel utolsó héten rendeltem meg, a kála már nem nyílott ki addigra, igy maradt a liliom, ami meg nem lett olyan fehér mint gondoltam, de ez igazán már nem is érdekelt, csak másnap vettem észre! :D
Elmentem 2x szoliba, kaptam egy szolíd zselés körömlakkot a kacsóimra, és szombat reggel fodrászhoz mentem a kontyomért ...aminek a fazonját szintén kigugliztam előre. Csakúgy mint utána a sminkemet.
Ez volt a harci dísz története a tények alapján.
De ami a kivitelezés minőségét illeti, ...az egész egy hónap alatt beteg voltam:
Először adventkor torokgyulladás.
Mire jobban lettem volna, 20-án voltam még egy terápiás Prána Nadis utazáson, Dienes Bélánál, amin elég mély dolgok oldódtak fel ("véletlenül" pont a házasság és párkapcsolat témájában)
Na erre a szervezet is elkezdett pucolni, és megérkezett a mandulagyulladás, amit az ünnepek alatt nemhogy nem feküdtem ki, de jött Apu 70.szülinapja- ami szintén egy 25 fős pincebuli volt- és a Balázzsal mi vittük a konyhát...Így nyomtam rá kávét, advil ultrákat stb.
Másnapra nagyon kidőltem, és arcüreggyulladásom lett.
Na jó ...hát nekiestem durván tolni mindent, amiről azt olvastam, hogy jó lehet.
2 kiló méz fogyott el, rengeteg fokhagyma, nagy mennyiségű narancs citrom c-vitamin, gyömbér, lándzsás útifű, propolisz, teák, stb...
A végeredmény: Az esküvő előtt 2 nappal, változatlan tünetekkel, elrohantam egy maszek fül-orr-gégészhez, hogy akkor most mondja meg, mi a ...van?!
Antibiotikum.
Hát ha ez kell, most ez lesz.
Tudom hogy magától is elmúlt volna, bár most épp nagyon lassan, de nem akartam, hogy a Nagy Napra beteg maradjak.
Na a félelmeim megvalósultak.
Beteg maradtam.
Mivel az anti-biotikumot nagyon idegennek érezte a szervezetem (kb 25 éve semmi ilyesmit nem szedtem) állandó lázas állapotba kerültem. Nyomott hangulat, gyengeség, levertség.
Hurrá...
Péntek este a terem díszítgetéséből én előbb hazagurultam, és hangosan bömböltem vezetés közben, hogy miért kell nekem ezt a szép eseményt így megélnem.
Nagyon nagyon szerencsétlennek éreztem magam.
Még Apu is bejött otthon a szobába hogy mi a baj, és úgy hüppögtem neki mint egy kislány. Aranyosan próbált egy két vigasztalót mondani, aztán én is megnyugtattam magam, hogy holnapra biztos jobban leszek.
Aztán beszéltem néhány hozzáértőbb barátommal, hogy most szerintük szedjem be még, vagy hagyjam a p..ba ezt az antibiotikum cuccot? Na aznap még beszedtem...de többet nem.
Reggel is nyomott voltam, a lázcsillapító meg csak álmosított...hurrá menyasszony leszeeeek! :((
Először mindennel elégedetlen voltam, a sminkem sem tetszett, hisztiztem egész délelőtt.
Elégettem vasalóval azt a kölcsönkapott (!) selyemsálat, ami a vállamon lett volna!!
A sálat sajnáltam, az asszonyossá fejlődött felsőkarom sorsa már nem is érdekelt.
Előre húztam a fátylat a vállamra, és Tesókám rögzítette, hogy úgy is maradjon! ;) :D Ennyi...
Szóval kicsit dili volt minden, pedig még a nap is sütött.
Aztán mire a szomszédunk, Lívia jött fotózni, -ő lett a mi fotósunk ugyanis! - addigra csak-csak jobb kedvem lett. Húgom segített felöltözni, javított a sminkemen, ittam kávét, és még arra is maradt időm, hogy Balázs aznap délelőtt(!!) vásárolt ingét kivasaljam! :D
A fotózáshoz gyönyörű időnk volt. Ujjatlan ruhában is csak kb. félóra után mondtam, hogy na jó, elég, fázom! :)
Nem lihegtük túl ezt sem, mert Lívia szuper gépének a képeiből én csinálok majd egy albumot, retusálni meg variálni is tudok ezekből. Sőt Tomi- Balázs öcsikéje- szintén kattogott a Lívia mellett a mi gépünkkel. Fotó van bőven. De sajnos az látszik, hogy aznap még be volt gyógyulva a fejem. Egyik szemem duzzadtabb volt az arcüreggyulladás miatt. Másnak talán nem tűnt fel, de pár fotón nagyon látszik..
Közben reggel óta gyülekeztek a vidékiek a vacsi helyszínén, Csacsi, a szakácsunk, barátnőjével, és Balázs Anyukája még délelőtt sütötték a husikat, rizst főztek, stb.
Apu volt az italfelelős. Hozta a jó kis Ezerjó borát, pálinkát, üdítőt. A csajos töményitalokat elfelejtette, mi meg pláne. Én nem iszom, Balázs meg nem csaj! :D
Már vacsi után ugrottak el Balázs Tesójáék, hogy hozzanak valami krémes izékat.
Ez volt az egyik baki, a másik meg az, hogy mivel nem volt "hivatalos személyzet" így a tálalásnak csak úgy nekiesett pár lelkes emberke, hogy a délelőtt kirántott husik, és a krumpli, nem lettek átmelegítve. Hidegtálas hatás volt! Állítólag belefért ... :)
A Csacsi által készített raguval megpakolt csirkemellek, nagyon frissek voltak, úgyhogy abban nem volt panasz. Azt is utólag vettem észre hogy kevés volt a sós süti. Én rendeltem meg szívességként a rokonoktól, sőt barátnőimtől is, hogy ajándékot ne, de sütit hozzanak! Így lett mindenféle, de valahogy a sósra elszámoltam magam. Na mindegy, azért Mari -nagybátyám felesége- isteni sajtostallérja mindenkit kárpótolt!
(Lízi néni és Ágnes néni, Apu nővérei igazi sváb sütiket csináltak.) Balázs rokonai és a többiek is mind kitettek magukért azt hiszem hogy a sütikre egyáltalán nem volt panasz! Sőt! A menyasszonyi torta Hugom ajándéka volt! Mennyei Rebényi cukrászdás rigójancsi-torta!!
A teremdíszítést Hugom és Nóra csinálta, intézték, szerezték be....sztem tökéletes lett. Én egyedül az asztalterítőt vettem meg méterre, igen jó áron, egy pesti kis boltban. A többit ők ügyeskedték össze! A képeken majd látszik!
Na de visszatérek az eseményekhez. Szóval a fotózást elég hamar befejeztük bementünk a házasságkötőbe, ahol előző nap már meghallgattuk milyen lesz a kiválasztott zene kihangosítva.
/Na mire ezeket összeraktuk az sem volt kis idő. Nem is olyan egyszerű azt mondani, hogy na ez lesz a tökéletes! :) /
Még senki nem volt ott, így az ablakon besütő napban is csináltunk pár képet.
Mikor gyülekeztek az emberkék mi bent maradtunk a belső helyiségben, és csak akkor néztem ki, amikor Hugom, és Vajda Gab, a tanúk is megérkeztek.
Nagyon meghatódtam, mikor megláttam a barátaimat, rokonaimat gyülekezni,..szépen elsírtam magam.
Valahogy az ő jelenlétük adta meg a valóságát annak, hogy most tényleg az esküvőm van.
Ráadásul olyan szívmelengető érzés volt, hogy miattunk jöttek. Nagyon szép pillanat volt.
Ezzel az érzéssel indultam el a zenénkre, és emiatt addigra már igen ünnepélyes izgatott állapotba kerültem.
Persze lekéstük azt a részt amire eredetileg indultunk volna, így kicsit nekiszaladtunk az elején, de Balázs visszalassított. Ettől mosolyognom kellett hálisten, mert ha ez nincs, tuti bőgök.. :) Kicsit halknak véltem a zenét, ez szintén kizökkentett a megilletődöttségemből.
A szertartásra foltokban emlékszem, pl., hogy az első idézetet amit felolvasott az anyakönyveztető azt Balázs is kiírta a választott idézeteink közé. Ettől még jobban mosolyogtunk!
Aztán amikor elkezdte a mondókáját a hölgyemény, és kijelentette, hogy azért gyűltünk itt össze, hogy mi most összeházasodunk, akkor megint nagyon meghatódtam.
Alig bírtam visszafogni magam, így csak a könnyem folyt kicsit a hangos zokogás helyett! :)
Na persze bekészítettem Balázs felém közeleső zsebébe a zsepit, és szépen kivettem, de nem fújhattam bele mint a trombitába, csak picit megtörölgettem a nózim.
Így amikor aláírásra került a sor, és előrehajoltam, egyfolytában szipogtam...:D
A gyertyagyújtásnál először is rendezgettem a gyertyákat, mert zavart hogy ferde,...rend a lelke mindennek! :) Említették előző nap, hogy a zene nem is tud nekiindulni, annyira gyorsak, rövidek ezek a részek.
Na, mondom ráérünk, akkor ezt megigazítom addig.
Aztán olyan gyorsan vége lett a ceremóniának hirtelen, már a kezemben volt a pezsgőspohár és koccintottunk. Csak vigyorogtam. :)
Elvileg ott is jó zenének kellett szólnia, de én semmit nem hallottam, nem emlékszem.
Azt tudom, hogy a gratulációknál is többször elpityeregtem magam. Mindenkinek nagyon örültem!!
Meglepetésként még az unokatesóim is ott voltak, akiknek meghívót sem tudtunk már elküldeni...
Annyira jól esett.
Aztán csoportfotó, és fél 4-kor már indultunk a vacsira!
Nóra meglepetése fogadott minket a bejáratnál, egy gyönyörű virágkreációs dísz, fátyollal virággal, és a nevünkkel!
A kicsit nehezen induló hangulat vacsira egész jó lett.
Balázs egy hétig rendezte és állította össze a zenéket, amiknek javarészét én böngésztem össze.
Javította a minőséget és 20 illetve 40 perces mixekbe tette őket.
Mivel zenekarra szintén nem költöttünk, igy legalább igazi hagyományos lagzi zenéket vadásztunk. Ez a mi kívánságunk volt, hogy csak "semmi gagyi"! Semmi lakodalmas rock, és dobgépes szintik!
Sváb polkát keringőt, eredeti(!) mulatós zenét, normális zenekari felvételeket, és örökzöld régi klasszikus tánczenéket gyűjtöttünk össze. Azt hiszem ez jól sikerült.
Vacsi után kivetítettünk képeket magunkról, én meg kommentáltam őket a nem túl jó mikrofonunkba. :D
Ezeket a képeket is utolsó nap reggel tette fel Balázs egybefűzve a pendrive-ra...csak semmi pánik! :)
Aztán a picurkák már el is kezdték a táncot és Balázzsal mi sem maradtunk ülve, főleg mert jött a Zillertaler Hochzeitsmarsch amit ugye nem lehet ülve kibírni! Ha jól tudom erről lett pár kép!
Sikítoztam is ahogy illik, mert úgy imádom ezt a polkát.
Sokan táncoltak, bár tömeg nem volt, mert a két rokonság szépen felosztotta a táncparkettet:
a svábok főleg a svábzenékre, a somogyiak pedig inkább a magyar mulatósra ropták!
Én is sokat táncoltam, főleg az én férjecskémmel ! :)
Később jópáran visszajelezték, hogy ők bizony nagyonjól érezték magukat! :D
Én, amikor éreztem hogy múlik a kávé hatása és elönt a láz, mindig elvonultam a konyhába kávézni.
9-kor Verus elhozott minket haza átöltözni. Balázs kívánságára szereztem egy Dirndl-t még pénteken! (úgy volt hogy át sem öltözöm, de tudtam hogy semmi szokásos formalitás nem lesz, és én nem bírom majd egész este abban a ruciban, tehát másik ruha kellett)
Ani néni volt a megmentőm, aki az én méretemre elővarázsolt egy rucit, igazán "last minute"!
Igaz, pont úgy néztem ki hátulról mint egy jól megtermett sváb asszonyság, de ez már annyira nem érdekelt. Balázs odáig volt ! :)
11-kor én már nem ittam több kávét, és a láz is nagyon jött. Még Hugommal elszaladtam pár húsos és salátás tállal a hűtőig, hogy azért ne legyen kint másnapig, aztán csak ültem, és akik hazaindultak azoknak sütit csomagoltam. A kitartóbbik csapat, akik még maradtak, már hozott anyagból táncoltak mindenféle zenére, de akkor már ez is belefért, hiszen éreztük, hogy lassan vége a bulinak. Éjfél után nem sokkal hazamentünk. Juliék nálunk aludtak és Balázs öccse is elfért, a többiek ott vettek ki szobát a helyszínen.
Alig bírtam elaludni, friss már nem voltam, de a kávé még ott volt bennem.
Aztán reggel 9 kor indulás vissza takarítani! :D
Az ott aludt somogyi rokonok elpakoltak az asztalokról a konyhába, az evőeszközöket és poharakat elmosták. Csacsiék még beraktak egy tepsi rakott csirkemellet sütni, ami megmaradt, azt az ott-lévőkkel megettük! Majd elintegettük a hazainduló Somogyiakat.
Nóra leszedte a díszletet, a többit Hugommal és Balázzsal már megcsináltuk.
Délután 3-kor pöpec rend és tisztaság volt. Mentünk haza aludni a FÉRJEMMEL! :D
Másnap elkezdtünk számolni, osztani, szorozni, és kiderült, hogy az ajándékokból a kiadásunk pont megtérült.
Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek aki ebben részt vett közvetve vagy közvetlenül!!!!
Akkor is ha nem volt ott csak lélekben... Nagy ölelés, és ....folytatása következik! :D :)
Először még azt hittük, szólunk majd a szülőknek, meg a két tanúnak, aztán keziccsókolom házasok leszünk.
Erre nem kell menyasszonyi ruha sem , elég egy fehér alkalmi...
Többek között nem akartunk pénzt költeni, mert ugye mindent tettünk félre Mexikóra, és még nem is volt meg az összeg amit terveztünk...Szóval kiadást nem igazán akartunk erre! :O
Ettől a nem túl romantikus megoldástól csak azért nem szomorodtam el, mert a templomi esküvőre már kevés lett volna az idő, így azt mondtuk, hogy majd azt egyszer később megtartjuk, lesz egy nagyobb banzáj, és akkor ott lesz minden csinnadratta, és mindenki meg lesz hívva.
Szaladtunk az angol turiba ruhákat nézni. Mind kicsi volt :(
...ekkora tehén lettem!!? Vagy csak tiniknek csinálnak jó cuccokat???
Megnyugtattam magam, hogy mindkettőben van némi igazság...khmm...
Na közben elkezdtünk tanakodni, hogy ha Somogyból feljönnek a Balázs rokonai, akkor őket nem lehet azért egy kaja nélkül hazaengedni, meg aztán ha Tesómék is itt lesznek, meg azért a Papám, meg Köri... akkor mégiscsak le kell ülni valahová. Először a Halász Pincére gondoltunk, de az foglalt volt arra a napra. Most már tudom, hogy el sem fértünk volna.
Így Nóra javaslatára rákérdeztem a Szolgáló Szeretet Házára.
Nem volt túl drága, azzal együtt, hogy mi akartunk főzni, mert nem akartuk hogy korlátozva legyen, hogy mennyit eszünk és meddig maradunk.
Tetszett hogy van bent üzemi konyha és a tetőtéren kivehető szobák.
Nagyon egyben volt a kis hely.
A főzést egy szuper-szakács haverunk, Tóth Laci -Csacsi- az oroszlányi DaVinci Pizzéria tulajdonosa elvállalta nászajándékként! Még egyszer Örök Hála érte!
A húst megvettük, a többi, gondoltuk, nem lesz nagy kiadás.(..aztán a végén a hús amúgy olcsóbb volt, mint a későbbi többi "kis tétel" :D)
/De Balázs anyukája meg szintén hozott rengeteg rántott húst, töltött csirkét ezt+azt. Szóval nem maradtunk éhesek na.../
Ha már van ekkora hely, akkor azért még pár rokont meg tudunk hívni, és azokat a barátokat legalább, akikkel állandó kapcsolatban vagyunk.
Na itt kezdődött a fejtörés. Ha őt meghívjuk őt miért nem?
És ha a te unokatesóidat, akkor az enyémeket is...stb stb...jajjj!
Nem ragozom, de ez volt a legnehezebb az egészben.
Így is vérzik a szívem egyes emberekért, rokonokért akik lemaradtak. :((((
Számba kellett venni, hogy a teremben táncolunk is, az asztaloknál igy kb. 40-en férünk el.
Megcsináltuk villámgyorsan a meghívókat, de aztán sem küldtük mindenhová, ahová szerettük volna. pfff...
Amatőrök vagyunk! ...ne ránk bízzátok az esküvőtök szervezését! :D
Na ha már lesz vacsi, meg táncolunk utána kicsit, akkor lehetne menyasszonyi ruhám is nem? De Igeeeen! (mindenképp kihangsúlyoznámk hogy ha lett volna erre félretett pénzünk, akkor sem biztos hogy százezerért kölcsönöztem volna ruhát, ami sztem agyrém, és teljesen felesleges, mert megvarratni is olcsóbb!! :))) )
Nekiestem az angol használt-ruha kereskedéseknek Pesten és Fváron, de kevés sikerrel.
Aztán jött az internet. Kb 3 nap után a vaterán bukkantam rá a ruhámra, vicces áron!
Egy szalon árulta ki a dolgait. A fotón már beleszerettem.
Balázsnak is nagyon tetszett, és ami a lényeg: nagyméretű. :D
Azt azért hozzáteszem, hogy Balázs is hosszú-hosszú vaterás keresgélés és sikertelen próbálgatások után, az utolsó héten találta meg az álomöltönyét, aminek a minősége kifogástalan, sőt még a zsebvarrás is benne volt.(1x használták)
Az esküvői mellény azonban nem akart megteremtődni. Csak utolsó csütörtökön talált egy jó méretet Dorogon, ahová aztán még szombat hajnalban Kelemen Gyuri barátunk ment el Piliscsévről, és tette fel egy buszra, hogy időben ideérjen, ők ugyanis sokkal később indultak ide az esküvőre, így a fotókról lemaradt volna a mellény!!!
Az én ruhámnak majdnem az összes megadott mérete passzolt. Kivéve a derekát, de azt aranykezű Nóra bevette, és a ruha tökéletes lett rám. Fátyolt unokatesóméktól, Balázstól és Vikitől kaptam ajándékba.
Ezer puszi nekik!!
Cipőért a kínaiba rohantam be egyik délelőtt. Tipp-topp egyszerű, magassarkú, fehér topánka. :)
Ékszer-szettet is sokáig kerestem a neten, de aztán annak is fele kölcsön lett, másik fele az én régi dolgaim. Pont egy szettnek néztek ki!
Mi kell még? Ja virág! Google képkeresőjébe beírtam a csepp alakú menyasszonyi csokrot, és kiválasztottam kb. 4-et mintának. Semmiképpen nem akartam a gombaformájú méretre szabott verziót!
Legyen természetes és nagyon zöld, fehér kálával vagy liliommal. Na mivel utolsó héten rendeltem meg, a kála már nem nyílott ki addigra, igy maradt a liliom, ami meg nem lett olyan fehér mint gondoltam, de ez igazán már nem is érdekelt, csak másnap vettem észre! :D
Elmentem 2x szoliba, kaptam egy szolíd zselés körömlakkot a kacsóimra, és szombat reggel fodrászhoz mentem a kontyomért ...aminek a fazonját szintén kigugliztam előre. Csakúgy mint utána a sminkemet.
Ez volt a harci dísz története a tények alapján.
De ami a kivitelezés minőségét illeti, ...az egész egy hónap alatt beteg voltam:
Először adventkor torokgyulladás.
Mire jobban lettem volna, 20-án voltam még egy terápiás Prána Nadis utazáson, Dienes Bélánál, amin elég mély dolgok oldódtak fel ("véletlenül" pont a házasság és párkapcsolat témájában)
Na erre a szervezet is elkezdett pucolni, és megérkezett a mandulagyulladás, amit az ünnepek alatt nemhogy nem feküdtem ki, de jött Apu 70.szülinapja- ami szintén egy 25 fős pincebuli volt- és a Balázzsal mi vittük a konyhát...Így nyomtam rá kávét, advil ultrákat stb.
Másnapra nagyon kidőltem, és arcüreggyulladásom lett.
Na jó ...hát nekiestem durván tolni mindent, amiről azt olvastam, hogy jó lehet.
2 kiló méz fogyott el, rengeteg fokhagyma, nagy mennyiségű narancs citrom c-vitamin, gyömbér, lándzsás útifű, propolisz, teák, stb...
A végeredmény: Az esküvő előtt 2 nappal, változatlan tünetekkel, elrohantam egy maszek fül-orr-gégészhez, hogy akkor most mondja meg, mi a ...van?!
Antibiotikum.
Hát ha ez kell, most ez lesz.
Tudom hogy magától is elmúlt volna, bár most épp nagyon lassan, de nem akartam, hogy a Nagy Napra beteg maradjak.
Na a félelmeim megvalósultak.
Beteg maradtam.
Mivel az anti-biotikumot nagyon idegennek érezte a szervezetem (kb 25 éve semmi ilyesmit nem szedtem) állandó lázas állapotba kerültem. Nyomott hangulat, gyengeség, levertség.
Hurrá...
Péntek este a terem díszítgetéséből én előbb hazagurultam, és hangosan bömböltem vezetés közben, hogy miért kell nekem ezt a szép eseményt így megélnem.
Nagyon nagyon szerencsétlennek éreztem magam.
Még Apu is bejött otthon a szobába hogy mi a baj, és úgy hüppögtem neki mint egy kislány. Aranyosan próbált egy két vigasztalót mondani, aztán én is megnyugtattam magam, hogy holnapra biztos jobban leszek.
Aztán beszéltem néhány hozzáértőbb barátommal, hogy most szerintük szedjem be még, vagy hagyjam a p..ba ezt az antibiotikum cuccot? Na aznap még beszedtem...de többet nem.
Reggel is nyomott voltam, a lázcsillapító meg csak álmosított...hurrá menyasszony leszeeeek! :((
Először mindennel elégedetlen voltam, a sminkem sem tetszett, hisztiztem egész délelőtt.
Elégettem vasalóval azt a kölcsönkapott (!) selyemsálat, ami a vállamon lett volna!!
A sálat sajnáltam, az asszonyossá fejlődött felsőkarom sorsa már nem is érdekelt.
Előre húztam a fátylat a vállamra, és Tesókám rögzítette, hogy úgy is maradjon! ;) :D Ennyi...
Szóval kicsit dili volt minden, pedig még a nap is sütött.
Aztán mire a szomszédunk, Lívia jött fotózni, -ő lett a mi fotósunk ugyanis! - addigra csak-csak jobb kedvem lett. Húgom segített felöltözni, javított a sminkemen, ittam kávét, és még arra is maradt időm, hogy Balázs aznap délelőtt(!!) vásárolt ingét kivasaljam! :D
A fotózáshoz gyönyörű időnk volt. Ujjatlan ruhában is csak kb. félóra után mondtam, hogy na jó, elég, fázom! :)
Nem lihegtük túl ezt sem, mert Lívia szuper gépének a képeiből én csinálok majd egy albumot, retusálni meg variálni is tudok ezekből. Sőt Tomi- Balázs öcsikéje- szintén kattogott a Lívia mellett a mi gépünkkel. Fotó van bőven. De sajnos az látszik, hogy aznap még be volt gyógyulva a fejem. Egyik szemem duzzadtabb volt az arcüreggyulladás miatt. Másnak talán nem tűnt fel, de pár fotón nagyon látszik..
Közben reggel óta gyülekeztek a vidékiek a vacsi helyszínén, Csacsi, a szakácsunk, barátnőjével, és Balázs Anyukája még délelőtt sütötték a husikat, rizst főztek, stb.
Apu volt az italfelelős. Hozta a jó kis Ezerjó borát, pálinkát, üdítőt. A csajos töményitalokat elfelejtette, mi meg pláne. Én nem iszom, Balázs meg nem csaj! :D
Már vacsi után ugrottak el Balázs Tesójáék, hogy hozzanak valami krémes izékat.
Ez volt az egyik baki, a másik meg az, hogy mivel nem volt "hivatalos személyzet" így a tálalásnak csak úgy nekiesett pár lelkes emberke, hogy a délelőtt kirántott husik, és a krumpli, nem lettek átmelegítve. Hidegtálas hatás volt! Állítólag belefért ... :)
A Csacsi által készített raguval megpakolt csirkemellek, nagyon frissek voltak, úgyhogy abban nem volt panasz. Azt is utólag vettem észre hogy kevés volt a sós süti. Én rendeltem meg szívességként a rokonoktól, sőt barátnőimtől is, hogy ajándékot ne, de sütit hozzanak! Így lett mindenféle, de valahogy a sósra elszámoltam magam. Na mindegy, azért Mari -nagybátyám felesége- isteni sajtostallérja mindenkit kárpótolt!
(Lízi néni és Ágnes néni, Apu nővérei igazi sváb sütiket csináltak.) Balázs rokonai és a többiek is mind kitettek magukért azt hiszem hogy a sütikre egyáltalán nem volt panasz! Sőt! A menyasszonyi torta Hugom ajándéka volt! Mennyei Rebényi cukrászdás rigójancsi-torta!!
A teremdíszítést Hugom és Nóra csinálta, intézték, szerezték be....sztem tökéletes lett. Én egyedül az asztalterítőt vettem meg méterre, igen jó áron, egy pesti kis boltban. A többit ők ügyeskedték össze! A képeken majd látszik!
Na de visszatérek az eseményekhez. Szóval a fotózást elég hamar befejeztük bementünk a házasságkötőbe, ahol előző nap már meghallgattuk milyen lesz a kiválasztott zene kihangosítva.
/Na mire ezeket összeraktuk az sem volt kis idő. Nem is olyan egyszerű azt mondani, hogy na ez lesz a tökéletes! :) /
Még senki nem volt ott, így az ablakon besütő napban is csináltunk pár képet.
Mikor gyülekeztek az emberkék mi bent maradtunk a belső helyiségben, és csak akkor néztem ki, amikor Hugom, és Vajda Gab, a tanúk is megérkeztek.
Nagyon meghatódtam, mikor megláttam a barátaimat, rokonaimat gyülekezni,..szépen elsírtam magam.
Valahogy az ő jelenlétük adta meg a valóságát annak, hogy most tényleg az esküvőm van.
Ráadásul olyan szívmelengető érzés volt, hogy miattunk jöttek. Nagyon szép pillanat volt.
Ezzel az érzéssel indultam el a zenénkre, és emiatt addigra már igen ünnepélyes izgatott állapotba kerültem.
Persze lekéstük azt a részt amire eredetileg indultunk volna, így kicsit nekiszaladtunk az elején, de Balázs visszalassított. Ettől mosolyognom kellett hálisten, mert ha ez nincs, tuti bőgök.. :) Kicsit halknak véltem a zenét, ez szintén kizökkentett a megilletődöttségemből.
A szertartásra foltokban emlékszem, pl., hogy az első idézetet amit felolvasott az anyakönyveztető azt Balázs is kiírta a választott idézeteink közé. Ettől még jobban mosolyogtunk!
Aztán amikor elkezdte a mondókáját a hölgyemény, és kijelentette, hogy azért gyűltünk itt össze, hogy mi most összeházasodunk, akkor megint nagyon meghatódtam.
Alig bírtam visszafogni magam, így csak a könnyem folyt kicsit a hangos zokogás helyett! :)
Na persze bekészítettem Balázs felém közeleső zsebébe a zsepit, és szépen kivettem, de nem fújhattam bele mint a trombitába, csak picit megtörölgettem a nózim.
Így amikor aláírásra került a sor, és előrehajoltam, egyfolytában szipogtam...:D
A gyertyagyújtásnál először is rendezgettem a gyertyákat, mert zavart hogy ferde,...rend a lelke mindennek! :) Említették előző nap, hogy a zene nem is tud nekiindulni, annyira gyorsak, rövidek ezek a részek.
Na, mondom ráérünk, akkor ezt megigazítom addig.
Aztán olyan gyorsan vége lett a ceremóniának hirtelen, már a kezemben volt a pezsgőspohár és koccintottunk. Csak vigyorogtam. :)
Elvileg ott is jó zenének kellett szólnia, de én semmit nem hallottam, nem emlékszem.
Azt tudom, hogy a gratulációknál is többször elpityeregtem magam. Mindenkinek nagyon örültem!!
Meglepetésként még az unokatesóim is ott voltak, akiknek meghívót sem tudtunk már elküldeni...
Annyira jól esett.
Aztán csoportfotó, és fél 4-kor már indultunk a vacsira!
Nóra meglepetése fogadott minket a bejáratnál, egy gyönyörű virágkreációs dísz, fátyollal virággal, és a nevünkkel!
A kicsit nehezen induló hangulat vacsira egész jó lett.
Balázs egy hétig rendezte és állította össze a zenéket, amiknek javarészét én böngésztem össze.
Javította a minőséget és 20 illetve 40 perces mixekbe tette őket.
Mivel zenekarra szintén nem költöttünk, igy legalább igazi hagyományos lagzi zenéket vadásztunk. Ez a mi kívánságunk volt, hogy csak "semmi gagyi"! Semmi lakodalmas rock, és dobgépes szintik!
Sváb polkát keringőt, eredeti(!) mulatós zenét, normális zenekari felvételeket, és örökzöld régi klasszikus tánczenéket gyűjtöttünk össze. Azt hiszem ez jól sikerült.
Vacsi után kivetítettünk képeket magunkról, én meg kommentáltam őket a nem túl jó mikrofonunkba. :D
Ezeket a képeket is utolsó nap reggel tette fel Balázs egybefűzve a pendrive-ra...csak semmi pánik! :)
Aztán a picurkák már el is kezdték a táncot és Balázzsal mi sem maradtunk ülve, főleg mert jött a Zillertaler Hochzeitsmarsch amit ugye nem lehet ülve kibírni! Ha jól tudom erről lett pár kép!
Sikítoztam is ahogy illik, mert úgy imádom ezt a polkát.
Sokan táncoltak, bár tömeg nem volt, mert a két rokonság szépen felosztotta a táncparkettet:
a svábok főleg a svábzenékre, a somogyiak pedig inkább a magyar mulatósra ropták!
Én is sokat táncoltam, főleg az én férjecskémmel ! :)
Később jópáran visszajelezték, hogy ők bizony nagyonjól érezték magukat! :D
Én, amikor éreztem hogy múlik a kávé hatása és elönt a láz, mindig elvonultam a konyhába kávézni.
9-kor Verus elhozott minket haza átöltözni. Balázs kívánságára szereztem egy Dirndl-t még pénteken! (úgy volt hogy át sem öltözöm, de tudtam hogy semmi szokásos formalitás nem lesz, és én nem bírom majd egész este abban a ruciban, tehát másik ruha kellett)
Ani néni volt a megmentőm, aki az én méretemre elővarázsolt egy rucit, igazán "last minute"!
Igaz, pont úgy néztem ki hátulról mint egy jól megtermett sváb asszonyság, de ez már annyira nem érdekelt. Balázs odáig volt ! :)
11-kor én már nem ittam több kávét, és a láz is nagyon jött. Még Hugommal elszaladtam pár húsos és salátás tállal a hűtőig, hogy azért ne legyen kint másnapig, aztán csak ültem, és akik hazaindultak azoknak sütit csomagoltam. A kitartóbbik csapat, akik még maradtak, már hozott anyagból táncoltak mindenféle zenére, de akkor már ez is belefért, hiszen éreztük, hogy lassan vége a bulinak. Éjfél után nem sokkal hazamentünk. Juliék nálunk aludtak és Balázs öccse is elfért, a többiek ott vettek ki szobát a helyszínen.
Alig bírtam elaludni, friss már nem voltam, de a kávé még ott volt bennem.
Aztán reggel 9 kor indulás vissza takarítani! :D
Az ott aludt somogyi rokonok elpakoltak az asztalokról a konyhába, az evőeszközöket és poharakat elmosták. Csacsiék még beraktak egy tepsi rakott csirkemellet sütni, ami megmaradt, azt az ott-lévőkkel megettük! Majd elintegettük a hazainduló Somogyiakat.
Nóra leszedte a díszletet, a többit Hugommal és Balázzsal már megcsináltuk.
Másnap elkezdtünk számolni, osztani, szorozni, és kiderült, hogy az ajándékokból a kiadásunk pont megtérült.
Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek aki ebben részt vett közvetve vagy közvetlenül!!!!
Akkor is ha nem volt ott csak lélekben... Nagy ölelés, és ....folytatása következik! :D :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése